Direkt nem írok hozzá semmit

Jigsaw falling into place

Van egy ilyen. És nagyon lehet szeretni, azért mert egyszerü és jó, még ha nem is a végleges verzió. Mondjuk O.G. szerint hiányzik belöle a feszített viztükrü medence,meg a néger ribancok, meg a ferrarik a háttérben meg a harcikutyák és ezzel egyet is értek, de hát mint mondtam, ez nem valószínü, hogy végleges, tehát talán megkapja a nép, amit akar.

2007 a nátha éve

Végre meg tudok állni egy kicsit. Azért lenne jó amúgy egy 500 ezer forintos laptop,hogy útközben is tudjak blogolni, amikor eszembe jutnak az okos dolgok, például a vonaton vagy a bkv-n, vagy akárhol. Veszek is hitelre egyet, ahogy a magyar háztartások jó része teszi, persze nemcsak latoppal, hanem 3-400 ezer Ft-os LCD tévével, blu-ray lejátszóval és további hasznos dolgokkal,ami nélkül nem lehet meglenni ugyebár. Mert akinek ezek nincsenek meg, az nem lehet sikeres ember. A lényeg az, ami kivülröl látszik: frankó tv,menö kocsi, szép ház. Aztán pár év múlva a bank elküldi a jóindulatú,  tapintatos embereit, visszavesz mindent és aztán még arra is rájön az emberfia, hogy még a közüzemi díjakkal is van ugyanannyi hátraléka. Frankó életmód ez.

Amúgy a behajtó emberekröl jut eszembe, hogy egy ideje jár ide egy fószer cd-kért és tökre úgy néz ki, mint a Dolph Lundgren, csak mínusz az izmok. Asszem van az ismeröseim között olyan, akit ez érdekelne.

Már nem vagyok taknyos. Vagyis nem annyira.

Hangulat

Úgy döntöttem, betolok egy kis Stones-t, mert azt baromira ritkán hallgatok. Föleg live-ot. Szóval lekaptam a polcról a flashpoint-ot, aztán már a negyedik számnál tartok, ami a Miss you. Ez rohadt gagyi utalás, de most nem különösebben érdekel, szóval ha már itt járunk, akkor hiányzol, Kriszta.

Kellie Pickler must die.

Én meglehetősen toleráns fajta vagyok amúgy(na persze) és nem vagyok az a klasszikus, mostanában agyonajnározott fajtájú hungaropannon népnemzeti nagy magyar, de ettől kinyílik a bicska a zsebemben.

Zigilemez

Nincs is idöm blogolni. De azonnal írja meg nekem emailben, aki jön velem belgára. Az új Sebastian Bach lemez meg királyságos. Ebböl a szempontból jó helyen dolgozom, nekem má megvan, öhöhöhö.

The end

Achmed után egy kis komolyság. Mertén olyan vagyok, ez meg annyira idekívánkozik.

 

Levelet kaptam life

Azér nem kéne panaszkodnom, úgy általában az életemmel kapcsolatban. Nyomom a Team Fortress 2-t, online, of course, mintegy hivatástudattól vezérelve, hogy halomra lövöldözzem az amerikai tinédzsereket, közben kilépek egy pillanatra, rendelek egy pizzát, felteszek egy adag vizet teának. És másodpercenként átlag kétszer eszembe jut a csirkeszaros Frici és elkezdek törvénytelenül röhögni. Ebből persze sokan levonhatják a következtetést, hogy meghülyültem vagy mi, pedig csak nehéz reggelem volt.

Na mindegy, a lényeg, hogy vannak azért ennél szarabb dolgok is. Például az ebola. Na az milyen szívás.

Hitman

Nagy most a hype a mozikban meg az újságokban, hogy megy a Hitman film. Már mikor a múltkor láttam a plakátot, akkor is csak hümmögtem, hogy mé pont ebböl csinálnak múvit. Hogy mondjuk a Half Life2-böl mé nem. Értem én, hogy bérgyilkosos, orosz kurvás mozi még nem nagyon készült, ellenben utópisztikus, feszítövasas, körszakállas fizikusos, zombis meg má százezer. Bár ha a HL2böl egyszer lesz film, tuti telerakják szerelmi jelenetekkel, az pedig annyira inkább nem is érdekel.

Amúgy a Hitmant jól le is húzza minden, a témával foglalkozó cikk. Hát meg is értem. Hogy a picsába lehet jó egy játék, amiben a tarkóját nézed a föhösnek? A tarkóját bazzeg,ez milyen má….

Ennek nem tudom mi legyen a címe.

Ez a nap több szempontból is vegyesen indul, ha lehet ilyen hülyén kifejeznem magam. Alig bírtam felkelni és megint az volt az érzésem, hogy nyugodtan alhatok tovább, mert szombat van és nem kell dolgoznom. Ez addig stimmelt is, hogy szombat van, csak ott tért el az álomképemtöl, hogy ellentétben normális emberekkel, én tényleg mentem dolgozni. Meg holnap is fogok. Meg mindig mostmár innentöl fogva, amíg világ a világ. Ez azért nem olyan jó, még ha a munkahely megléte igencsak megbecsülendö dolog is mostanában.

Balázs ma bejelentette, hogy már csak 3 hét erejéig dolgozunk együtt, aztán elhúz a picsába. Amit meg is értek, mert ez nem az a munkahely, ahol szívesen tervez a nyugdíjig az ember( többek közt én sem, ugyebár), de azért nem örülök neki, mert ahogy ö mondta: “mi jó csapat voltunk”. De most télleg, ritka az olyan ember, akivel én hosszú távon, napi szinten tudok beszélgetni és hát ö ilyen. Na de mindegy, a francot érzelgösködök itten, menjen, ha tud jobbat és ez így oké.

Reggel az jutott az eszembe egyébként, amikor utaztam, hogy ha lesz egy kis idöm blogolni, akkor le fogom ide írni az élet értelmét. De ezt most lehet, hogy bebukjátok, mert mégsem érzem úgy, hogy le kéne írnom, pedig megvan az egész a fejemben, pont a Reitter F. és a Lehel u. között jutott az eszembe, vagyis ébredtem rá, meg késöbb még jobban megerösödtem benne, amikor kaptam egy smst, ami mint egy jel, beteljesítette bennem a küldetéstudatot. De mindegy, mégsem írom le. Ma nem.

Én jobbára úgyis magamnak írom ezt a blogot, nem az a célom, hogy másokat szórakoztassak vele, még ha néha ez müködni is látszik. Vannak akik olvassák rajtam kívül. Majd remélem a borondics feri teleírja hülyeségekkel a kommentboxot. Annál jobb dolog amúgy sem történhet vele, hogy életében elöször hotlinkel a neve.

Szenyát ebédelek. Ez milyen má.